Fábiánháza

Weboldal

A település nevének első írásos említése 1341-ből való, ekkor tűnik fel a Hont-Pázmány nemzetség birtokaként, és ekkor megemlítik másik nevét Bohol-t is.

A falu Ecsed, Sárvármonostora, Szentmárton és Terem között feküdt, templomát már ekkor említik: Szent Benedek apát és hitvalló tiszteletére emelték.

A falu a XIII. század körül keletkezhetett, valószínűleg a Hontpázmányok egyik tagja telepítette.

1332-ben a Hontpázmány nemzetségbeli Mojs fia Mihály adta zálogba.

1341-ben a szomszéd Báthori Bereck fiai 82 márkáért megveszik, és ecsedi uradalmukhoz csatolják.

A XV. század-ban a Báthoriak mellett a Báth családnak is volt benne birtoka, melyet 1430-ban ezt a rokonok örökölték. Egy része az Országh családnak jutott, de ők elzálogosították 1487-ben a Harasztiaknak.

A Báthori család kihalása után egy ideig a királyé volt, később pedig a Bethleneké és Rákócziaké.

A falu századokon át az ecsedi uradalomhoz tartozott.

1746-1748 között gróf Károlyi Ferenc vette meg, és egészen a XX. század elejéig a Károlyi család volt a fő birtokosa (Ébele Gábor: Ecsedi uradalom 1898.)


Az Ecsedi-láp nyugati szélére települt falu sokat szenvedett az árvizektől. Bizonyára nem kerülte el - a szomszédos Nagyecsed-hez hasonlóan - a különböző hadjáratoknak, a kuruc szabadságharcnak a megpróbáltatásait sem.

1862-ben a faluban nagy tűzvész pusztított, ekkor a község kétharmada leégett.

A 2720 hektár területen fekvő településen az 1980-as népszámlálási adatok szerint 1997 lakosa volt, és 729 lakóháza volt - ebből 97 az Előtelek nevű külterületi településen.

A település képe 1945 óta sokat változott, önálló általános iskolája van, több középület, üzlet, lakóház épült. A lakosság főként mezőgazdaságból él, vagy a közeli városokba ingázik.

A falunak vasútja nincs, a környező falvakkal és Mátészalkával autóbuszjárat köti össze.